A halloween-ünnep
A legtöbb ember tudja, hogy a Halloween egy angolszász ünnep, de vajon van-e összefüggés a Halloween, a Mindenszentek és a Halottak napja között? A következő cikk erre keresi a választ.
Az angolszász eredetű Halloween-ünnep etimológiailag az All Hallows, vagyis Mindenszentek kifejezésből ered, és ezen nap előestéjét jelzi, angolul ez úgy hangzik, hogy All Hallows Eve, mely rövidítve kiadja a Halloween-t.
Ez egyrészről az ősi kelták egyik legszentebb ünnepe volt, mely a Nap uralmának végét, és egyben a sötétség és hideg eljövetelének kezdetét jelentette, és a kelta év utolsó napjára esett. Hitük szerint ilyenkor a napisten a halál és sötétség fogságába került, a halottak pedig ilyenkor kezdtek el garázdálkodni az élők között. Október 31-én a kelta papok, a druidák szent helyeiken gyülekezve áldozatokat mutatta be az isteneknek, és különféle szertartásokkal próbálták szétoszlatni a számukra félelmetes szellemvilág élők közé keveredő részét.
A reggel eljövetelével viszont mindenki megkönnyebbült, és hatalmas, több napig tartó vigadalommal ünnepelték az új év eljövetelét, amely a nyárvégét jelentette, és a két részre bontott év téli időszakát jelezte. Hasonlóan nagy szertartásos ünnepsége volt a tavaszi napfordulónak is, csak fordítva: akkor a bőség, világosság és a munka tiszteletére tartották.
A halott- és télünnep a rómaiaknál is megtalálható volt, ők Pomonát éltették, aki a gyümölcsök és a kertek istennője volt, innen ered a halloweeni almáskultusz is.
Ne feledkezzünk meg a híres középkori boszorkányszombatról sem - vagy más néven feketeszombatról -, melyet szintén ekkor tartottak.
Ezek az ünnepek aztán keveredtek és igen jelentős átalakuláson mentek át az évszázadok folyamán. Egyértelműen pogány rítusokról van szó, azonban ne feledjük, hogy a keresztény kultúrkör is kiveszi a részét a halottak ünnepéből.
A kereszténység körében a Mindenszentek - latinul: Festum omnium sanctorum - a szentek ünnepe. Kialakulása állítólag III. Gergely pápához volt köthető, aki egyben ki is terjesztette, és innentől kezdve nemcsak minden vértanúnak, hanem minden "tökéletes igaznak" a tiszteletére szólt. Egyetemes ünneppé azonban csak 844-ben, IV. Gergely pápa ideje alatt vált, innentől pedig hivatalosan is keresztény ünnepnek minősült.
Érdemes megemlíteni a Halottak napját is, ami egy nappal követi a Mindenszenteket, vagyis november 2-dikára esik. 998 óta létezik, kialakulása pedig erősen összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely az 1000-re jósolt világ vége várással jellemezhető. Vagyis az élők már előre jóban akartak lenni a halottakkal. A tényleges ünnep Clunyi Szent Odiló nevéhez köthető, aki bencés apátságában vezettette be magát a konkrét ünnepet, az egyház tőle vette át a XIV. században.
A sütőtök lámpások, az ijesztgetés már a folklór része.
Vannak hozzánk jóval közelebb eső népi szokások is: egyrészt a sírok megtisztítása és virágos kicsinosítása az egész halottak hetére érvényes, ezt mindenképp érdemes megcsinálni, különben a halottak nem szívesen maradnak majd az elhanyagolt nyughelyen, és inkább az élőket kísértik.
A gyertyagyújtás is azt a célt szolgálja, hogy a szellemek kedvében járjon az ember, ugyanis gyertyafénynél melegednek, tisztulnak és tájékozódnak a holtak. Ilyenkor érdemes friss kenyérrel, sóval és itallal várni a hazalátogató elhunyt családtagot, bukovinai magyarok körében még a temetőbe kihordott étel is bevett szokásnak számít. Székely tradíció szerint pedig a halottaknak szánt kenyereket a templom előtt gyülekező szegények között osztották ki.
Zavarni sem szerencsés a halottakat, úgyhogy a népi körök erre a hétre inkább bojkottálják a munkát, és sütögetéssel, ivászattal és sztorizgatással ütik el az időt.
Érdemes tehát tudni, hogy nem csak töklámpásból és jelmezes parádéból áll a holtak napi mondakör.
forrás: www.borsa.hu
Béres Alexandra | Minden jog fenntartva