Túlsúlyos vagy cuki duci?
A gyermekek túlsúlyproblémáit mindig óvatosan kell kezelni. Sajnos, számos esetben a szülők vagy akár a gyermekorvos is csak akkor lép, amikor már tényleg nagy gond van, kialakult a magas vérnyomás vagy magasak a cukorszintek. Eddig a pontig sokan csak legyintenek, vagy annyit mondanak, hogy hát egy picit duci, de majd kinövi.
Mire azonban a növekedés tényleg felgyorsulna, a súlyfelesleg már akkora, hogy attól nem lesz jelentősen vékonyabb a gyermek, mert növekszik.
Egy 3 év feletti gyermek energiaszükséglete:
Fiú: 1000+100* az évek száma= kcal/nap
Lány: 1000+100*az évek száma-200= kcal/nap
Ha például, van egy 12 éves lány, akkor neki 2000 kcal a napi energiaszükséglete, aminek a 7-15%-a fehérje, 30%-a zsír, 50-60%-a szénhidrát kell, hogy legyen.
A gyermek, ha picit ducinak tűnik, hirtelen megnő a testsúlya, vagy ha hasfájásra, fejfájásra rendszeresen panaszkodik, érdemes szakorvoshoz fordulni kivizsgálás miatt.
Munkám során elsősorban gyermekekkel foglalkozom. Nem egy tíz év körüli gyermek kerül hozzám, akinek megzavart cukoranyagcseréje, magas vérnyomása van, netán gyógyszert is szed rá. Egyszerűen nem értem, hogy hogyan lehet, hogy szülői felügyelet alatt 16 éves korára 160 kg-ra hízzon valaki? Vagy ha nem is ennyire túlsúlyos, de már krónikus egészségügyi problémái legyenek?
A gyermek hízása elsősorban az első osztály kezdetével szokott elindulni vagy felerősödni. Ilyenkor a játékok, a mozgás háttérbe szorul és a nap nagy részét a padban ülve tölti.
Mindenképpen figyeljünk arra, hogy ilyenkor csökken az energiaszükséglete és nagyon fontos, hogy megfelelő mozgásról gondoskodjunk. Heti legalább 2-3-szori alkalmat iktassunk be, amik legalább fél óra hosszúak, amikor aktívan mozoghat a gyermek. Nagyon szeretik a hullahoppot, ugrókötelezést, a nagyobbak a szobabiciklizést.
Sok szülő panaszkodik arról, hogy nagyon sokat eszik a gyermek, vagy éppen lecsökkent az étvágya. Ez általában a növekedés ritmusához igazodik. Ha már nem nő a gyermek, vagy nyár után ősszel például, lelassul a növekedés, akkor ne tömjük belé az ételt.
Talán ez a kulcsszó. Számos esetben előfordul, hogy a szülők, nagyszülők unszolják a gyermeket és ezzel mértéktelen étkezésre buzdítják. Pedig nem azzal kell kifejezni, hogy mennyire szeretjük őket, hogy hatalmas mennyiségű csokival, chipsel és cukorkával „bombázzuk" őket, vagy netán a „mekiben" rendezzük meg a szülinapi zsúrját, hanem az egészséges élet, étrend folytatásával, kiegyensúlyozott boldog tinédzserré, és felnőtté válás esélyével. Hiszen nem hiszem, hogy az valakinek is jól esik, ha a társai csúfolják, ami által nagy eséllyel lesz felnőttként önértékelési zavara. Egy szülőnek, nagyszülőnek meg kell értenie azt, hogy hosszú távon mivel használ a gyermekének. Nem az a gonosz szülő, aki nem engedi a „kólás löttyök" napi nagy mennyiségű fogyasztását, hanem az, aki engedi, ezáltal gerincferdülést, könnyebb csonttörést, nagyobb esélyű elhízást, és az ezzel járó egyéb betegség kialakulásának kockázatát növeli.
Hiszen kinek is a felelőssége, ha egy gyermek elhízott? Leginkább a szülőé, hiszen ő teszi elé az ételt, ő vásárol, ő enged.
Ha már elkövettük a hibát, akkor pedig merjünk, lépni, cselekedni! Keressünk megfelelő szakembert, változtassunk életmódunkon mi is, hiszen mi vagyunk a példák!
Kovács Judit
dietetikus
Béres Alexandra | Minden jog fenntartva